Már az első félidő elején igyekezett a csapat eldönteni a meccset. Már a bemelegítésnél láttam a szemekben, hogy itt ma csak mi nyerhetünk. És azt gondolom, hogy ez a meccsen egy másodpercig sem volt kétséges. Nagyon jó volt a védekezésünk, jól működött együtt a védelem és Pasi. Az utolsó két meccsen nagy érdemei vannak a győzelemben. Újvárosban és most is hatalmas bravúrokat mutatott be. Ennek és a pontos támadásoknak köszönhetően a félidőre öt gólos hazai előnnyel mehettek pihenni a csapatok! Azt hozzá kell tennem, hogy a szurkolás, akárcsak lent Újvárosban, most is nagyon jó volt. A második félidőt fantasztikusan kezdte a csapat, és ez bizony a félidő közepére már a nagy gólkülönbségben is megmutatkozott. A félidő közepén már rászámoltunk a fehérváriakra, érezhetően felpörgött a csapat. Aztán jött egy érthetetlen hullámvölgy. Közel tíz percig nem lőttünk gólt, a Cornexi pedig feljött három gólra. Kicsit elkezdtünk aggódni, de felesleges volt. Megrázták magukat a csajok. És végül, ha nem is sok góllal, de magabiztosan hoztuk ezt a meccset. Amivel elértük azt, amire az év elején még senki sem számított. Nyílttá tettük a bajnokságot. Az utolsó fordulóban dől el minden. És azt gondolom, hogy már most minden dícséretet megérdemel a csapat, mert fantasztikus az, amit ebben a szezonban véghez vittek. A lányok meccs végén megköszönték a szurkolást, körbepacsiztak mindenkivel. Mi még maradtunk kicsit, ünnepeltük a lányokat. Különben sem volt sietős, mert nyolckor kezdődött az Ákos koncert a Syma csarnokban.