Úgy látszik visszatér a tavaly felvett rossz szokásunk, pocsékul kezdtük a mérkőzést. Védekezésben nem ütköztünk egyáltalán, így a Debrecen gólerős játékosai, Orbán Annamária és Szűcs Gabriella kedvük szerint lőhettek kapura. Ugyanakkor támadásban szebbnél szebb gólokat lövünk, főleg Zizi és Szandra volt elemében. A lerohanásaink is pontosak voltak, köszönhetően Erának és Hangyának. Beállós poszton pedig felváltva Lulu és Piros remekelt. Amikor András meghúzza a Szandra-Helga cserét, látványosan feljavul a védekezésünk. Ütközünk az átlövőkkel, és a jó védekezésünknek, valamint Pasi bravúrjainak köszönhetően sikerült hat gólos előnyre szert tennünk. Olykor iskolajátékkal szórakoztatja a csapat nézőket, Zizi hihetetlenül jól veszi észre a társakat és szolgálja ki őket jobbnál jobb passzokkal. A félidő vége felé azonban ismét elkövetjük ugyanazokat a gyermeteg hibákat, amelyeket a félidő elején, ennek köszönhetően 2 gólosra olvad az elönyünk.

Nem tisztem és nem is szokásom szídni a bírókat (kivéve meccs hevében J), de amit idén a mi meccseinken művelnek, az kritikán aluli.

A második félidőt azt hiszem a leginkább a kiállítási arány jellemzi, ebből is látszik, hogy teljesen kicsúszott a sípmesterek kezéből a mérkőzés. Ennek köszönhetően nem is alakult ki folyamatos játék. A védekezésünk is eléggé szétesett, sok elkerülhető gólt kapunk. Szerencsére volt akkora előnyünk, hogy végül győztesen jöjjünk ki ebből a csatából. Függetlenül a körülményektől, a közelgő BL-selejtezőre való felkészülésben jót tesznek az ilyen parázs hangulatú csaták.