Szokásunkhoz híven ismét pocsékul kezdtük a mérkőzést. A gyenge védekezésünknek köszönhetően a kapusteljesítmény is elég siralmas volt. - Németh András meg is húzza a kapuscserét.- Ennek ellenére folyamatosan vezettünk 3-4 góllal.

7-3-nál időt kért a vendég csapat. Így a mieink fejében is rendet tehet az edző. A vendégeknél érezhető a hatása az edzői fejmosásnak. A védekezésük összeáll és szívósan tapadnak ránk. Azt azért hozzá kell tennem, hogy leginkább a mi hibáinkból élnek.

A félidő vége felé végre kezdjük összeszedni magunkat és jó csapathoz méltóan igyekszünk az ellenfél hibáit is kihasználni. A játékvezetés sajnos kritikán aluli, a sípmesterek mindkét csapatot sújtják ítéleteikkel. A kapkodás továbbra is jellemzi a játékunkat, még kettős emberhátrányba sem tudtunk gólt szerezni. Németh András le is teremti a játékosokat. Leginkább indításokból szórjuk el a labdákat. A bírók a mi védekezésünket rendre szabálytalannak találják és folyamatosan 7-eseket kap az ellenfél.

A második félidőben aztán keménnyé válik a védekezésünk, ebben a játékrészben mindössze 10 gólt kapunk. Persze azért azt sem szabad elfelejteni, hogy mi sem szórtuk a gólokat. Mindössze 14-szer voltunk eredményesek. Sajnos sok helyzetet hagytunk ki.

A Vásárhely nagyon durva volt a második félidőben. Ez egy kiszenvedett győzelem volt, de úgy érzem, hogy ez mutatja igazán a csapat erejét. Talán ez is bizonyítja, hogy azért nem vagyunk annyira rossz csapat és csak egy kisiklás volt az őszi vereségünk.

A számszerű végeredmény: 31-23 (17-13)

A csarnokba belépve még mindig égtek a gyertyák Kulcsár Anita emlékére.

A meccs után kaptam a hírt, hogy nagy meglepetésre a Cornexi együttese kikapott Pécsett, és ezzel kézzel fogható közelségbe került számunkra a bronzérem!

Bár nem tartozik szervesen a beszámolóhoz, de a mai volt a 100. bajnoki mérkőzésem. :D