Be kell, hogy valljam ennyire nehéz szívvel még sohasem indultam meccsre! L

Bár Kulcsi sosem játszott szeretett csapatomban, mégis nagyon megviselt lelkileg az elvesztése. A csarnokba belépve egy kegyhely fogadott minket, amelyet szászszámmal vettek körül gyertyák és mécsesek. És, őszintén szólva egyáltalán nem szégyellem, hogy bizony könnyek szöktek a szemembe.

A meccs természetesen (már amennyire ez természetes lehet) egyperces gyászszünettel kezdődött, és ahogy a két csapat szurkolói előzetesen megállapodtak, az első tíz percben nem is volt szurkolás. Folyamatosan zúgott ez idő alatt a vastaps, majd a két tábor Kulcsár Anita nevét kezdte skandálni. Én minden meccsen szívvel és lélekkel szurkolok a lányoknak, de most egyszerűen nem tudtam Kulcsi nevét kimondani, mert nem bírtam volna ki sírás nélkül.

Jól kezdtük a meccset, 3-0-ra is vezettünk már, de az ETO felzárkózott, majd fordítani is tudott. Innentől kezdve felváltva estek a gólok. A győriek válogatott kapusa, Sirina nagyon feljavult ebben az időszakban, ennek köszönhetően mi pedig rengeteg helyzetet hagytunk ki. A szünetre 5 gólosra nőtt a győriek előnye.

A szünet után valami hihetetlen feltámadást produkáltunk, tényleg fantasztikus volt. Ezt a feltámadást nagyban köszönhetjük feljavuló agresszív és kemény védekezésünknek. Ezzel együtt természetesen feljavult a kapusteljesítmény is. Ebben a 30 percben mindössze 11 gólt kapunk. Miután maximálisan a Győrre tudtuk kényszeríteni a játékunkat, ők összezuhantak. Ennek hatására nagyon bedurvult a védekezésük, amit bizonyít az is, hogy az ő oldalukon háromszor villant a piros lap. Amely 3 db kétperces kiállítást jelent játékosonként. Ennek a durvaságnak vezéráldozata van a Győr oldalán. Görbicz Anitát is kiállítják piros lappal.

Ha nem is vezéráldozata, de Tóth Timi mindenképpen áldozata ennek a durvaságnak, annyit kap, mint amennyit más 3-4 meccs alatt. Ennek ellenére mégis ő lett népligeti oldalon a mérkőzés hőse. 15 gólt szerzett, ami pontosan a hazai gólok fele.

Nyugodj békében Kulcsi, sosem feledünk!