Lassan már kínos szokásunkká kezd válni, hogy minden egyes mérkőzést pocsékul kezdünk. Kisebb csapatok ellen még megtehető, mert hamar fel lehet pörögni, de egy Dunaferr színtű csapat ellen ez felér egy öngyilkossággal. Persze, nem öt vagy tíz perc alatt dől el egy kézimeccs, de nagyon fontos, hogy egy csapat hogy kezdi a mérkőzést.

Amikor kezdenénk végre belelendülni és felzárkózni, akkor meg a bírók hoznak számunkra kedvezőtlen ítéleteket. De félre az elfogultsággal, mert mindkét csapat kerül ebben a szakaszban kettős emberhátrányba.

Majd Németh András meghúzza a kapuscserét, ami ismételten jót tesz a csapatnak. Erőszakosabbá, keményebbé válik a védekezésünk, többet is ütközünk. A mérkőzése ezen szakaszában a Dunaferr kicsit visszaesik, így mindössze háromgólos a hátrányunk a szünetre. Ami több mint bíztató a folytatásra nézve.

A második félidő álomszerűen kezdődik. Gyorsan sikerül felzárkóznunk, és át is vesszük a vezetést. Ebben a pillanatban hangrobbanás tör ki a népligeti csarnokban, és a szurkolók kettőzött erővel kezdik bíztatni a hazai kedvenceket. De hamarosan lehűti a kedélyeket a bajnok. Mi 7-est hibázunk, és ezzel máris visszaadjuk a lélektani előnyt az ellenfélnek. Aki köszöni szépen és él is vele. A Dunaferrnek összeáll a nyitott védekezése, amely amúgy is kitűnően működik oly sok csapat ellen. Az álmok után visszacsöppenünk a valóságba. Helyreáll a világ rendje, sajnos. A bajnokcsapat jobb játékosállományának és hosszabb cserepadjának köszönhetően nyeri meg ezt a meccset. Ha nem Radulovics Bojana, akkor Bulath Anita vagy Németh Helga lőtte a dunaújvárosi gólokat.

A vereség ellenére kiemelném a csapatból a 9 gólos (ebből 6 bűntetőből született) Csenki Juditot, a 7 gólos Tóth Timit és az 5 gólos Uhraková Luciát a csapatból.