Szokás szerint kapkodva és idegesen kezdtük a meccset, de szerencsére hamar megnyugodtak a lányok, a fiatalok is levetkőzték a lámpalázukat.

Már a mérkőzés elején magunkhoz ragadjuk a kezdeményezést, igyekszünk tudatosítani az ellenféllel, hogy semmi esélyük. A románoknál mindössze 0-1-ig van az előny. A védekezésünk jól működik, de sajnos kapunk elkerülhető gólokat. Sok a hiba a játékunkban és a bírók sem velünk vannak, szerény számításaim szerint kb. 5 kétperces büntetést nem adtak meg nekünk. Nem játszunk jól, de szerencsére így is 3-5 góllal megyünk.

Mindenesetre a hangulat fantasztikus, nekem személy szerint a hátamon futkosott a hideg, amikor az egész csarnok egyszerre üvöltötte, hogy HAJRÁ FRADI!

A második félidőt fantasztikusan kezdtük és a félidei ötgólos előnyünket hamarosan meg is dupláztuk. Amikor Lulu (Uhraková Lucia) a saját hatosunkról szerzett csodálatos gólt, már tombolt az egész csarnok. Rászámoltunk a románokra, ennek ellenére mi zuhantunk össze, a Brassó 3 gólra csökkentette a hátrányát kb. 10 perc leforgása alatt. Ebben a periódusban rengeteg technikai hibát követtünk el, eladott labdák, lépéshibák, belemenések borzolták Németh András és a mi idegeinket is. A védekezésünk is felpuhult, a románok úgy lőhettek gólt, ahogy csak akartak. Szerencsére az utolsó percekre összekaptuk magunkat és a 3 gólos előnyünket sikerült hat gólosra növelni, így azért némileg nyugodtabban várhatjuk a visszavágót.

Én személy szerint nem tudom elképzelni, hogy a Brassó hazai pályán elverne minket hét góllal, vagy mi lövünk olyan keveset, hogy idegenben lőtt több góllal továbbjussanak. Minden más eredmény nekünk kedvező és én biztos vagyok benne, hogy a csapat mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy 3 év után ismét a BL-csoportmeccseken szerepelhessen!